Az ortodox tudományos megközelítés szerint, az autizmus az döntően genetikai eredetű, vagyis olyan öröklött, veleszületett, nem gyógyítható objektív érzelmi, magatartási és tudatzavar, amely hátterében sok esetben a képzelőerő gyengesége áll.
Az alternatív unortodox biomedikai megközelítés viszont az autizmus szerzett (szerezhető) és gyógyítható jellegét különféle gyakorlati példákkal, elbeszélésekkel („anekdotákkal”) támasztja alá. Emiatt éles ellentétben áll a Bizonyítékokon Alapuló Orvoslás (BAO) nagyon lassan vagy alig változó rugalmatlan ortodox orvosi kezelési elveivel és protokolljával.
Ez az írás az autizmus veleszületett genetikai eredetét feltételező ortodox megközelítésből indul ki. Az alternatív megközelítések problémakörével, valamint a hivatalos és az alternatív (unortodox) megközelítések egyesítését megkísérlő koncepció ismertetésével majd egy másik naplóbejegyzés foglalkozik az Autizmus okait magyarázó modellek címen.
E naplóbejegyzés magyarázatának a fő iránya szerint, az autizmus olyan mérsékelt idegenkedés vagy súlyosabb fóbia, amely (mint az allergia) alapulhat genetikai hajlamon és többféle olyan expozíción, amelyeket előzőleg okozott kudarcsorozatok váltanak ki, az érzékelés és a képzelőerő hibái vagy fejletlensége talaján.
TARTALOMJEGYZÉK
Az autizmusról általában
A klasszikus gyermekkori autizmus
Autizmus genetikai, anatómiai, idegrendszeri és tudati háttere
Képzelőerő zavara miatt az arcjáték vak tükör az autista számára
Beteg-e vagy csak bájos különc az autista?
Az autista burok helyett reálisabb idegenkedési zónákról beszélni
A proxemika a metakommunikációs térközszabályozás tana
Intim zónák
Személyes, társasági, társadalmi (szociális) zóna
NO AMYGDALA, NO FEAR (2013.11.09)
Az autista idegenkedés előnye. „Ne állj szóba idegennel!”
Autista túlérzékenységek és fóbiákTúlérzékenységek
Fóbiák
Az általam is megélt tériszony (akrofóbia) példája (2013.11.22)
Társas (szociális) fóbia
Az autista kontaktusfóbiák
Köszönés, társalgás, előadás
Szemkontaktus
Beszédkontaktus
Testi kontaktus, érintésfóbia
Testbeszéd, metakommunikáció
Autista mozgalmak, szervezetek, események
Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) és az Autism Europe (AE)
Nemzetközi Autizmus Kongresszus: Az autizmus új dimenziói (2013.09. 26-28.) Utolsó frissítés: 2014.07.01 (genetikai részek kihagyva) Mottó: Az interneten szenvtelenül keverednek egymással az információs szemétdombok és gyémántbányák is.
A klasszikus gyermekkori autizmus a központi idegrendszer döntően genetikai eredetű személyiségfejlődési zavara. Az autizmus objektívmagatartási és tudatzavar, mint például a mélységiszony vagy több más fóbia. Az orvosi nevén autismus infantilis az egész személyiséget átható (pervazív) nem gyógyítható és pedagógiailag is csak kissé javítható olyan rendellenesség, amely nem a szülők nevelési hibája, és főleg nem a gyermek rosszalkodása.
Az autista személyiségfejlődési zavarok három főcsoportja (az autista triász):
- a családi és tágabb körű emberi érintkezés zavara,
- a kölcsönösséget igénylő kommunikáció zavara,
- a képzelőerő, a gondolkodási és viselkedési rugalmasság zavara.
Az 1a. ábra (az angliai Cornwall kormányzati honlapja és a téma magyar irodalmában tdori blogja által is idézett ábra alapján) hasonlatként szemlélteti autista szivárvány spektrum fokozatait az értelmi képességek szerint (magyarra fordítva le a feliratokat). Az autizmus sokféleségére maga szivárvány utal. Itt minden szín (és azon belüli színárnyalat) más más és más jellegű autista tünetek (tünetcsoportok) szemléltetője. A szivárvány ívhossza viszont az autizmus súlyosságát szemlélteti, az értelmi képesség szempontjából. Az egyik véglet a kimagaslóan teljesítőké. Ők általában az Asperger szindrómások, de kikerülhetnek a személyiségfejlődés egészét átható fejlődési zavarok (Pervasive Developmental Disorder, PDD) más esetei közül is. Ők egyes területeken extrém tehetséget mutatnak fel. A másik véglet a klasszikus és súlyos autizmus. Az ide tartozókat a szellemi elmaradottság (retardáció) jellemzi a
tanulási képesség nagy mértékű hiánya miatt. A két véglet között folyamatos az átmenet
I a tanulási képesség és az IQ szerint, amint azt az ábra is szemlélteti (néhány közbenső állapotcsoport nevesítésével).Az 1b. ábra az autista gyermek fejlődését szemlélteti 3 változatban. A szemléltetés az autista kisgyermekek fejlődési trendjeit tünteti fel az elvárható (átlagos) gyermekfejlődéshez képest. Ez azonban csak egy reprezentatív típusábra a lehetséges sok közül. Az autizmus főbb jellemzői már a gyermek első három évében jelentkeznek, de nagyon változó intenzitással. Az autizmus felismerése ugyanis legkorábban a gyermek 1,5-3 éves korában lehetséges, mivel a releváns jellemzők ebben az időszakban alakulnak ki az egészségesekben és válik feltűnővé a hiányuk az autistáknál. Az autizmus felnőttkorra is megmaradó része nem (esetleg rendbejövő) személyiségfejlődési lemaradás, hanem maga a kifejlett személyiségzavar.
A tipikus tucatnyi autista jellemző mindegyikére lehetne (kellene) a fentihez hasonló ábrát készíteni, és akkor áttekinthetnénk, hogy az autizmus milyen összetett és bonyolult jelenség. A bonyolultságot tovább fokozza, hogy legtöbb jellemzőre nehéz (vagy alig lehet) számszerű mértéket találni a függőleges tengely szerinti elhelyezéshez. Így a pontos számszerű mértékek helyét a bizonytalan éártelmű minőségi jelzők veszik át, ami sok bizonytalanságot, zavart és vitát okozhat.
Ugyancsak nehéz meghatározni a személyiségfejlődés normális (átlagos) mértékét is, pedig az képezné a viszonyítási alapot az eltérések megállapításához. A másokhoz való viszonyítás hiányában viszont úgy tűnhet, hogy mindenki autistának születik és azt később többé-kevésbé kinövi.
Az ábrán mutatott autista triász három területén jelentkező eltérések korlátozzák az autista gyermek beilleszkedését az emberi környezetükbe és okozzák a szomorú elszigetelődését vagy akár az őrjítő magányát is. Az autistáknak a családtagok és mások iránt tanúsított (látszólagos és meg nem értett) közöny és semmibevevés az érintettek felháborodását és haragját válthatja ki. Más esetekben az autista gyermekkel való rossz kapcsolatuk miatt a családtagok önmagukat okolják és bűntudatot éreznek, mivel a valódi okokat nem értik. Azért is fontos a magatartás hátterének és a valódi okoknak feltárása és bemutatása, hogy a gyermek környezete ne csak olyannak fogadja el őt amilyen, hanem megértve szeresse és segíthesse.
Az autizmus valódi hátterét ismerve és azt kellő empátiával belülről és kívülről nézve – felismerhetjük, hogy melyek a láthatatlan autista burok (aura) határai, amelyek megsértése esetén a gyermek még zárkózottabbá válhat. A közeledést erőltető tolakodók, a netán erőszakoskodó határsértők pedig érzékelhetik az autista érzelmi elutasítását vagy akár a durva visszavágását is.
Az egypetéjű ikrek vizsgálatai szerint az autista jellemzőknek a „normálistól” való eltéréseit az öröklés magyarázza mintegy 90 %-ban. Az autizmus genetikai eredére utal az is, hogy testvérek között előfordulása mintegy 50-szer gyakoribb. Az egypetéjű ikreknél pedig 36% az együttes előfordulás. A szülők azonban általában a nem autisták (csak génhordozók).
Az öröklésben mintegy 30 olyan gén részvételét tételezik fel, amely az intelligenciát befolyásoló génekkel közös csoportot alkot. Ez a közös géncsoport legtöbb egyénben kiegyensúlyozott személyiségfejlődést alapoz meg. Szerencsétlenebb esetekben azonban meghatározók lehetnek az autista személyiségfejlődés génvariációi, amelyek az agyban és az idegrendszerben anatómiai eltérésekhez is vezetnek, amelyek pedig a személyiségfejlődést befolyásoló élettani, működési, funkcionális és tudati eltéréseket okozhatnak.
Egy számítógépes hasonlattal élve: az autizmus végső oka az „emberi hardver” eltéréseiben található a gének és az anatómiai felépítés szintjén. Az ebből fakadó káros eltéréseket az alapprogramokkal, majd a felhasználási programokkal némileg kompenzálni, korrigálni lehet.A jó kompenzálásokkal, majd a felhasználás jó megválasztásával nagyon hasznos, de specifikus működéshez lehet jutni (az alapvető hardverhibák megmaradása ellenére is). Ehhez hasonlóan a megfelelő tanulási, nevelési, önnevelési, szoktatási erőfeszítésekkel az öröklött autista jellemzők egy része korrigálható vagy kompenzálható. A kompenzáció szükségessége egyben bizonyítéka is az autista fogyatékosságoknak, hiszen más gyermeknek könnyen menő sok dolog csak extra erőfeszítésekkel érhető el az autista gyermekek számára.
Az autizmus az emberi elme egyik fejlődési zavara. Az emberi agy, tudat, elme, gondolkodás és létezés az általunk ismert legmagasabb rendű entitás az Univerzumban. A legmagasabb rendű jelzőt elsősorban a világot megértő és célirányosan változtatni tudó képzelőerőérdemli ki, ha eltekintünk a képzelőerő által létrehozott még magasabb rendű (isteni, félisteni, tündéri stb.) lényektől.
Az idegenekkel találkozó egészséges kisgyermek számára eleinte a testbeszéd különféle megnyilvánulásai fontosabbak, mint a rendes beszéd. Az idegenek részéről a barátságos testbeszéd nagyon fontos a biztonságérzet megmaradásában és a közelebbi kapcsolat félelem nélküli kialakításában. Később a rendes beszéd szerepe nő, de a testbeszéd még felnőtt korban is nagyon fontos marad.
Az autista kisgyermeket az idegenek társaságában bizonytalanság, félelem és szociális fóbia ejti rémületbe a testbeszéd nem értése miatt. A kellő képzelőtehetség hiányában az autista nem (vagy alig) érti a szem- és arcjátékot, valamint a testbeszéd más megnyilvánulásait.
Ros Blackburn angol autista tréner és konzultáns, aki maga is autista (aki a Budapesten most tartott 10. Nemzetközi Autizmus Kongresszus előadója is):„Számomra a külvilág ismeretlen zajok és szimbólumok káosza, teljesen nyers és érthetetlen. Próbálj meg egyszer úgy megnézni egy TV sorozatot, hogy leveszed a TV hangját. Abban a pillanatban a szereplők viselkedése váratlan és kiszámíthatatlan lesz, elveszti az értelmét. Minden egyes pillanatban, amikor szembesülök a külvilággal, én ezzel a zűrzavarral szembesülök.” Idézet az AOSZ honlapjáról.
Az idegenkedése miatt az autista „felebaráti szeretete” helyett az idegenkedés dominál, hisz alapállása a félelem az idegenekkel és a bizonytalansággal szemben. Emiatt el sem jut addig a fázisig, hogy szeressen vagy utáljon valakit az intim autista burkon kívül. Az idegenkedése miatt egy vadgalamb sem jut el odáig, hogy szeressen vagy utáljon bennünket. Egy velünk élő háziállatnál már esetleg megfigyelhető hogy kedvel vagy nem kedvel valakit.
Az átlaghoz képest a személyiség fejlődésben lemaradt autista kisgyermekben nem elég fejlett a képzelőerő (fantázia), ezért a közvetett és az elvont dolgokat, az absztrakciók nem vagy alig érti. Az autistának ezért általában fejletlen a humorérzéke, sőt nem vagy nehezen fogja fel a szeretet, báj, rokonság, ünnepség és a hasonló elvont dolgok értelmét is.
Donna Williams (könyveket, dalszövegeket író ausztrál autista szerző):
„Azok a szavak, mint ‘tudni’ és ‘érezni’ vagy az olyanok, mint az ‘ez’, ‘valami’, ‘által’, nem láthatóak, nem lehet őket megfogni sem, vagyis számomra nem volt fontos a jelentésük sem. Az emberek nem tudják megmutatni neked a ‘tudni’-t, és nem látható az sem, hogy az ‘érezni’ hogyan néz ki. Megtanultam használni az olyan szavakat, mint ‘tudni’, ‘érezni’, de úgy használom őket, mint a vak a ‘látni’ és a siket a ‘hallani’ szavakat.” Idézet az AOSZ honlapjáról.Az autista nem tesz eleget (nem képes eleget tenni) a vallási parancsnak: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Képes ugyan szeretni, de főleg csak az intim és személyes zónájába befogadott személyeket. Még azon belül is erősen tagolt lehet az érzése. A ragaszkodó szeretete azonban a legbelsőbb zónákban talán még az átlagosnál is intenzívebb, mivel védelmet keres és találhat az autista zónákon kívüli idegen, bizonytalan és ellenségesnek tűnő világgal szemben.
Az autista burkon belüliek éljenek a privilégiummal, de éljenek vissza azzal (nagyon). Élvezzék, az extra szeretetet, de értsék is meg annak a biológiai, fiziológiai okát. A gyermek hosszabb távú fejlődésének az érdekében legalább ne erősítsék az autista elzárkózást a burkon kívüliekkel szemben. Magyarul és röviden: A gyermeknek ugyan rövid távon szüksége van a anyáskodásra, de az megnehezíti a külvilág felé nyitást, sőt félő, hogy bezárkózva marad az élete végéig.
Termékeny (produktív) fantázia révén az ember öntudatos, vagyis saját magát (tudatát is) képes felfogja, az autistánál néha még ez is zavart, mert még a névmásokat is eltéveszti (például magáról 3. személyben beszél).
Az empátia viszont a tudat „négyzetre emelése” azáltal, hogy az egészséges ember a partnere tudatát is értelmezi és abban a saját maga tükröződését is látja (az én-tudat mellett a te-tudatot is felfogja). A társaságban beszélgető ember mint a tükörben figyeli magát a mások testbeszédében és más megnyilvánulásaiban. Nem értve a jelentését, az autista kisgyermek a testbeszédet nem nagyon használja, aminek a legfeltűnőbb jele, hogy kerüli a szemkontaktust. Mindez ahhoz is vezet, hogy bizonytalanság és félem lesz úrrá rajta, mivel a mások rokonszenvét, jóindulatát, a tudatát sem érti.
Hosszabb távon, több kellemetlen élmény (expozició) után végül a személyes kontaktusok iránt „allergiás túlérzékenység” fejlődik ki nála. Ezután kerüli a társaságot, mivel azt nagyon okosan allergénként tekinti. Ha kényszerűen mégis társaságba kell lenni, akkor a bizonytalanság, félelem és szociális fóbia tüneteit mutatja, ami gyakran félrehúzódásban, látszólagos közömbösségben, illetve egy számára kedves magányos elfoglaltság (rajzolás, rejtvényfejtés stb.) keresésében nyilvánul meg.
Ez ésszerű is, mert az autista általában tehetséges, a szavant pedig kiugró zseni is valami olyan területen, amihez nem kell intenzív külső személyes kapcsolatteremtés. Ilyen a zene, matek, rajz, festészet, száraz adatok megjegyzése a puszta logikai játékok megfejtése. Beethoven, Darwin, Einstein, Vak Tom, „esőember” példájához hasonlóan a zseni szavant kiugró képességei az öröklésen kívül kompenzációként is kialakulhatnak. A saját világába és a szoros családi körbe való bezárkózás az autistánál olyan szabad szellemi kapacitást, agyi tartalékot hoz létre, amelyek kompenzációként történő kiaknázása más képességek jobban, néha nagyon is kifejlődnek, sőt nagyon ritkán a zsenialitás fokára túlfejlődnek. Orvosi definíció szerint a zseni szavant egy vagy több területen olyan szakértelemmel, képességgel vagy éleselméjűséggel rendelkezik, amelyek ellentétben áll az egyén általános képességeinek a korlátozottságával.
Az autista látszólag közömbös az olyan idegenek iránt, akik valahogy az autista burkán belülre kerülnek vagy hatolnak. Ha ez ellen tudna tenni, akkor fellépne ellene. Ha nem tehet ellene semmit, akkor úgy tesz, mintha észre sem venné az illetőt, bár esetleg nagyon is intenzíven érzékeli. Az autista extra képességei közé tartozhat az autista zónahatár megsértésének a nagyon jó érzékelése. Például a vadgalamb (vagy a városi galamb) is nagyon intenzíven érzékeli a túlságos közelséget. És kell is hogy érzékelje, hogy idejében repüljön el.
Ha az autista nem tehet semmit zónahatár megsértője ellen, akkor levegőnek nézi, semmibe sem veszi. Így kizárja a tudatából a viszolygást és a veszélyt,. Ez a magatartás menti meg az önpusztító pániktól. Egyébként így tett múltkoriban egy szobánkba betévedt kis cinkemadár is, amely állandóan nekirepült az ablaknak. Megfogtam, hogy ne zúzza magát össze. A markomban kerülve először hevesen vert a kis szíve, de aztán teljesen megnyugodott és látszólag közömbös lett minden mozdulatunkkal vagy simogatásunkkal szemben.
Szerintem az autisták közömbössége is ilyen jellegű lelki védelem, tudatból való kitörlés az elháríthatatlan behatolás elviselésére, idegrendszeri túlélésére. Az etológia leír az állatvilágban is fellelhető hasonló jelenségeket. Némely állat holtnak teteti magát, ha ragadozót észlel. A kis emlősöket is betanítja az anyjuk és a génjeikben is benne van, hogy le kell lapulni, csendben kell maradni, ha ragadozót észlelnek. Az ilyenkor felsíró kis állatok, a búvóhelyükről jelet adva elvesznek. Az ilyen fajok aztán kihalnak és helyükbe kerülnek az olyan fajok, akiknek a kicsinyei jól tudják, hogy miképp kell viselkedni az, idegenekkel szemben.
Az autista jellemzők egy része lényegében szociális (társasági) fóbia, mivel az illető bénító félelmet érez a személyes kapcsolatok felvétele (köszönés, szem- és testkontaktus) kapcsán. A valamitől való túlzott viszolygás, irtózás és/vagy félelem szokásos megnevezése a fóbia. Itt is azt találjuk a személyes vagy társasági érintkezés kapcsán, ezért tekinthető az autizmus szociális (társasági, társas) fóbiának is. Néha az autizmust szociális fóbiaként diagnosztizálják a jellemzők nagy átfedése miatt. Ráadásul, 28%-ban társbetegségek is. Egy amerikai kiadvány (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders edition 4 [DSM-IV]) külön felhívja az orvosok figyelmét arra, hogy egy állapotot nem szabad szociális fóbiaként minősíteni, ha az autizmus spektrumzavar tünetei jobban illeszthetők rá, például abban is, hogy már a gyermek 3 éves kora előtt kezdődött.
Ismeretes, hogy a fóbiák néha kényszerképzeteken (hamis tudaton) alapulnak. Máskor a tudat tiszta, de egy esetleges veszély tudata irracionálisan megnövelt. A felnagyítást valamiféle (immunrendszeri, idegrendszeri, tudati) túlérzékenység, illetve hiperszenzitív folyamaterősítés hozza létre.
Ebből a szempontból párhuzam vonható az alábbi módon: Az allergiaaz immunrendszer specifikus túlérzékenysége, az ételundor az emésztőrendszeré, a fóbia és az autizmus pedig az idegrendszeré és a tudaté.
Az autizmus köznapi szóhasználattal: túlzott zárkózottság, önmagára irányultság. (szótöve az auto = ön- például: automobil = önjáró). Bővebben szólva az autista egy önmagába vagy a szoros környezetébe bezárkózó, nem nyitott egyén. Az objektív számszerűsítő eljárások hiánya vagy fejletlensége következtében gyakran merül fel a kétség, hogy egy gyermek autista beteg-e vagy sem. Az autizmus ugyan a személyiség teljes fejlődést átható jelenség, de gyakran csak (nagyon) kis mértékben határozza meg a személyiséget. Ráadásul az autista spektrum elnevezés is hangsúlyozza, hogy szinte mindenki másképp autista, ezért primitív dolog az egész embert csak egy minőségi jellemző dobozába zárva képzelni.
Néha a szülők hallani sem akarnak arról, hogy a gyermekük autista (mert szerintük ez a jelző szörnyű és megbélyegző). Máskor pedig a szülők mielőbb tudni akarják a „valóságot”, hogy aztán szakemberekkel kigyógyítassák vagy kineveltessék belőle. Szerintem mind a két hozzáállásnak van némi igaza, de nem sok. Egyrészt az autista diagnózis „hivatalos” felállítása sem változtat sokat a helyzeten, hiszen az autizmus alig gyógyítható vagy javítható. Másrészt a jelenségek nagyon széles körét (spektrumát és mértékét) felölelő autista jelző nem megbélyegző és semmivel sem mond többet, mint ami egyébként is tapasztalható a gyermek viselkedésében. Inkább csak fogalmi és gondolkodási keretet ad a tények megítéléséhez és magyarázásához. Viszont ugyanúgy jó tudni, mint azt, hogy egy gyermek fiú vagy leány, mert annak megfelelően célszerű kezelni, és nevelni.
Autista mozgalmi jelmondatok és jelképek az autistáknak a logikai játékokban gyakran kitűnő képességeit idéző kirakós (puzzle) játék elemeivel, valamint spektrum minden színárnyalatának feltüntetésével az autism spectrumdisorder elnevezésre való utalással.
A baloldali kép jelmondatai: „Autizmus nem betegség. Nem próbálj bennünket gyógyítani. Inkább igyekezz megérteni bennünket”
A középső kép jelmondata: „Szeretem az autista gyermeket”.
A jobboldali képhez: Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) kijelölése szerint 2008 óta minden évben április 2. napja World Autism Awareness Day (WAAD) (Autizmus Világnapja) elnevezéssel. Erre utalhat a jobboldali ábra (awareness = tudatosság). Az autizmus Világnapján minden résztvevő országban egy-egy ismert épületet kék színűre világítottak ki.
Az autizmus kifejezés megbélyegző jellege inkább adódik, hogy köznapi életben ritkán használt szó és a rémisztő képzeteket idéz fel az esőember és más hasonló filmek élményei alapján. Pedig az autista gyakran használják a jellemző, a sajátosság, a rendellenesség, jelenség és személyiségfejlődés jelzőjeként.
Az orvosi szakirodalomban azonban előkerülnek olyan kifejezések is, mint a tudati zavar, diszfunkció, deviancia, visszamaradás, retardáció, fogyatékosság, szindróma betegség stb. Az ilyen és hasonló durvább kifejezések szerint az autizmus a depresszióhoz, a paranoiához, a mélységiszonyhoz, valamint a különféle fóbiákhoz és mániákhoz hasonlóan tudatzavar, elmebetegség abban az értelemben, hogy az orvostudomány a mentális betegségek körében tarja számon.
A laza fiatalok depressziót és a paranoiát még becézik is (depis, depiző vagy parás, parázó formájában) és nem tartják megbélyegzőnek, ha valakire azt mondják, hogy depizik vagy parázik. Az autis, autizik becézés még nem jött be, ezzel még nem „viccelnek”. Nem kell rá sokáig várni, mert az autisták száma exponenciálisan nő a statisztikában és főleg azért, mert egyre gyakrabban felismerik és kezelik. Ha így terjed (a felismerése) hamarosan köznapi kifejezés lesz, amit lazán becézni is fognak. A gyerekek könnyen odavágják egymásnak a kérdést: „Hülye vagy?”, illetve „Megbolondultál?”. De ezek nem sértők, mert ilyenkor mindenki csak egy kis hülyeségre, egy kis bolondságra, bolondozásra gondol, nem pedig súlyos kórképre. Egyelőre az autista szó hallatán a legrosszabbra gondolnak (főleg a esőember, esőlány és hasonló filmek alapján).
Társadalmi mozgalmi szinten is vita tárgya, hogy az autizmus betegség-e vagy sajátos, de normális létezési mód, mint leánynak vagy fiúnak, illetve termetre törpének vagy óriásnak lenni.
A betegség is igen bizonytalanul definiálható fogalom,hiszen sok múlik a nézőponton. A Wikipédia szerint a betegség legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, mint az egészség ellentéte. Kissé bonyolultabban a betegség testi, lelki és/vagy szellemi egyensúly olyan felborulása, amely akadályozza az ember mindennapos tevékenységét és a társadalmi életben való részvételét. A pszichés betegség meghatározása még bizonytalanabb. A diagnózisok egyértelmű megadásához 1993-tól a Betegségek nemzetközi osztályozása (BNO) kódot használják, amely alapján a világ országában megállapítható a betegség.
Szerintem lényegre törőbb definíció az, hogy beteg az aki orvoshoz megy, vagy akit oda visznek és az orvos is annak találja.
Kivételek főleg a megelőzés és az utógondozás, ahol nem mindenki beteg, aki orvosra szorul. Az antibébi tablettát felírató vagy tüdőszűrésre menő egészséges 20 éves lány nyilván nem beteg akkor sem, ha a rendeléskor betegnek titulálják. Általában a szülő nő sem beteg, pedig orvosi segítségre szorulhat.
Határesetek az olyan egészségügyi állapotok, amelyek zavaróak, de nem nagyon. Ilyen például a kövérség, nagyothallás, kancsalság, reuma stb. bizonyos mértéke, amelyet nem érdemes kezeltetni.
Szubjektív megítélésű (ha akarom beteg vagy nem beteg) „rendellenesség” a törpeség, óriásnövés, kövérség, pattanásosság, szájszag, továbbá az agyi rendellenességen alapuló balkezesség, és különféle fóbiák sokasága. Ismeretes, hogy „normálisnak” tekintett jobbkezességet bal agyfélteke dominanciája okozza, a „rendellenes” balkezességet a jobb agyfélteke dominanciáján alapul.
Az autista a szubjektív megítéléstől függően lehet betegség, vagy nem. Itt is érvényes ökölszabály, hogy autista beteg az aki autizmusra jellemző panaszokkal orvoshoz megy, vagy akit oda visznek, és az orvos is annak találja.
Az autisztikus jellemzők nagy része azonban bájos sajátosságnak, egyedi jellemzőnek, különcködésnek is tekinthető és emiatt a gyereket nem viszik orvoshoz sőt majd felnőttként ő sem vizsgáltatja ki magát ilyen panasszal.
Pervazív fejlődési zavar [PDD = Pervasive Developmental Disorder]
I.) Autista spektrumzavar (ASD= Autism Spektrum Disorder)
F84.0 Gyermekkori autizmus (autismus infantilis)
II.) Egyéb pervazív fejlődési zavar
F84.3 Egyéb gyermekkori dezintegratív zavar
F84.9 Nem meghatározott pervazív (átható) fejlődési zavar
F84.4 Mentális retardációval és sztereotip mozgászavarral társuló túlzott aktivitás
F84.8 Egyéb pervazív (átható) fejlődési zavar
Az Asperger-szindrómanévadója Hans Asperger (1906–1980), osztrák gyermekorvos, aki több jelét mutatta a saját érintettségének is. A születésnapja (február 28) a Nemzetközi Asperger Nap (International Asperger's Day) dátuma.
1938-tól tartott előadásokat az autizmusról, de csak 1944-ben írt arról cikket egy osztrák folyóiratban németül. Az angol nyelvű orvostársadalomban Lorna Wing egy 1981-es cikkével (Asperger halála után) terjesztette el Asperger-szindróma elnevezést, amely 1994-ben bekerült a WHO DSM-IV referenciakönyvébe is.
A náci eugenika (fajnemesítés) szellemében minden devianciát és öröklődő fogyatékosságot ki akartak irtani – így az autisztikus pszichopátiával diagnosztizált gyerekeket. Asperger megvédte az általa „kis professzorok" elnevezéssel is illetett ilyen gyerekeket azzal, hogy a társadalomban jól betöltik szerepüket, még az átlagnál is jobban.
Kanner-szindrómarégebben a gyermekkori autizmus neve volt Leo Kanner (1896–1981) pszichiáter neve után, aki egy Galíciában született, Berlinben tanult, majd USA-ba emigrált orvos volt. A nevezetes cikke 1943-ben angolul jelent meg jóval Asperger előadásai után, de Asperger cikke előtt egy évvel). A Kanner-szindróma elnevezést azonban a WHO DSM-IV referenciakönyve nem erősítette meg, ezért az már túlhaladott, régi elnevezésnek számít. Az autista spektrum rendellenességek szemléltető ábrája az Esőember című filmre utaló esernyővel és a autisták logikai játékokban gyakran kitűnő képességeit idéző kirakós játék elemeivel.
A képzelőerő zavara miatt az autista számára nemcsak az arcjáték és a testbeszéd vak tükör, hanem többnyire a nem verbális kommunikáció egyéb formái is. Nehézséget jelent számukra a távolságtartási (közelengedési) magatartás szabályok (szokások) megértése és betartása is.
Szerintem a zónaelmélet az autista idegenkedési jelenségek és motivációk szemléltetésére és magyarázására is nagyon alkalmas, mert a zónatávolságokat az autizmus súlyossági foka is befolyásolja, az egyén társadalmi és kulturális hovatartozása és egyebek mellett.
A proxemika (proxemics) a metakommunikációs térközszabályozás tana
A proxemika leírja, hogy kik mikor milyen közel mehetnek egymáshoz. Megadja a (kultúrafüggő) metakommunikációs zónákat és távolságokat, melyeket érdemes a kommunikációban figyelembe venni.
A nem verbális kommunikációk tanának részterületei a következők:
· érintéstan (haptics, touch),
· testmozgástan (kinesics, body movement, gesztikuláció),
· hangsúlyozástan (vocalics, paralanguage) és
· időszerkezettan (chronemics, structure of time) is.
·közelségtan (proxemics).
A közelségtan előzményeként az állatokra már Heini Hediger svájci zoológus írta le, hogy a legtöbb állat sajátjának tekint bizonyos légteret a teste körül.
Hediger szerint a betartott távolságok a következők:
1. A felrepülési vagy elfutási távolság flight distance (run boundary), amely a városi madaraknál jól megfigyelhető.
2. A védett övezet (critical distance, attack boundary), amelyen belül felveszik a harcot a betolakodókkal szemben),
3. A személyes távolság (personal distance) egy állatcsoport tagjai között,
4. A „társadalmi” távolság (social distance) az állatcsoportok (nyájak, hordák stb.) elkülönülésében.
Az emberekre az analóg jelenségeket E. T. Hall amerikai antropológus alkotta meg az 1960-as években proxemics néven (proximity = közelség, szomszédság). Hall szerint az embernek is van néhány saját egyéni „légbuboréka”, amelyeket magával hord. Az emberi távolságtartás vagy közelengedés tana azóta már sok területen volt gyümölcsöző, inspiráló, gondolatébresztő.
Az autistákkal kapcsolatban gyakran emlegetik az autista burok kifejezést, ami merev fallal körülvett egyetlen egy burokra utal. Ez nagyon túlzó és primitív modell. Először is mindenkinek vannak intim és személyes zónái. A zárkózottság „fekete-fehér”, illetve „igen-nem” jellegű. Egyidejűleg mindenki zárkózott és nyitott is valamennyire és az autista zárkózottság is csak mennyiségi jellegű eltérés. Szerintem helyesebb inkább autisták emberi érintkezési zónáiról beszélni, amint azt a 4. ábra is szemlélteti, a Stock Photo: Man trapped in glass jar képet itt autista burok szemléltetésére alkalmazva és bemutatva az E. T. Hall által centiméter pontossággal meghatározott zónahatárokat is.
4. ábra
Hall az ábrán is látható négy jellegzetes emberi érintkezési zónát (teret) különböztetett meg az alábbiak szerint:
- Intim tér (intim space: 15 – 45 cm között)
- Személyes tér (personal space: 46 – 122 cm között)
- Társasági tér (social space: 3,6m – 7,6 m)
- Nyilvános tér (public space: 1,22m – 3,6m)
A legintimebb szféra természetesen a WC és fürdőszoba, valamint a ruha és ágytakaró alatti tér. E szoros intimzónába általában még a családtagoknak sem illik behatolni, vagy kopogás nélkül bekukucskálni. Ide sorolható még a saját dolgozószoba, íróasztal, éjjeli szekrény stb.
Intim családi szféra legmélyebb alapja nagy génközelség, amelyet az apa és az anya esetén 50%, nagyszülőknél 25% génazonosság testesít meg. A testvérek azonos génkészlet variációi különböző ondó és petesejtek közvetítésével. A génazonosság legnagyobb fokát az egypetéjű ikrek testesítik meg. A családi szféra fiziológiai összekovácsolását segíti az oxitocin szeretethormon, valamint kémiai hírvivőjeként a kommunikációs szolgáló vonzó testszag és a feromon viselkedéshormon is.
A görög eredetű oxitocin szó jelentése gyors szülés, utalva arra a fontos élettani funkcióra, hogy (az emlősökben) serkenti a szülést és a tejleadást. A szoptatás alatt segíti az anya és a gyermeke erős kötődését is. Az oxitocin azért is nevezhető szeretethormonnak mert a szintje magasabb szerelmes emberekben. Erejét mutatja, hogy az agyvízbe fecskendezett oxitocin spontán erekciót okoz. Oxitocin szabadul fel (és állítólag a normál érték mintegy az 500-szorosára nő) a férfiban és a nőben is a közösüléskor az orgazmus során, segítve a monogám kötődést.
A témánk szempontjából fontos tény, hogy az autista emberekben az átlagosnál alacsonyabb oxitocin szintet mértek, pedig épp nekik volna nagy szükségük erre a szeretethormonra, mivel stressz oldó hatású, fokozza a bizalmat, csökkenti a félelemérzetet és segíti a bizalom és szeretet kialakulását. Az agyalapi mirigyben termelődő oxitocin ugyanis erősíti a szociális viselkedést, valamint a mások érzelmeinek a felismerését és átérzését. Még a (kellemes) társaságban is keletkező oxitocin az agyban jutalmazás-érzetet vált ki. Általában, de az autisták esetén főként ez a pozitív válasz hiányzik, ezért marad el a társas kapcsolatok kialakulása.
A kémiai kommunikációs anyagok, vagyis az illatok és a testszagok az emberi vonzások és taszítások igen fontos irányítói. A viselkedéshormon névvel is illetett feromon neve a görög phero (viselkedés) és hormone szavak (fero+hormon) összeolvadásával keletkezett. Párolgó kémiai vegyületként (illatanyagként) a feromonok segítik a faj tagjait a saját zóna megjelölésében, a szülői-gyermeki kapcsolatok megerősítésben, a fajtársak és nemi érdeklődés felismerésében stb.
Az intim zónát az ember úgy őrzi, mintha csak saját tulajdona lenne. Oda csupán a hozzá érzelmileg közelállóknak szabad behatolniuk. Az ellenkező nemhez tartozó egyén gyakori oka a kikezdés, a szexuális közeledés. A kényszerűen zsúfolt liftben, moziban, buszban az ember a körülötte levő idegeneket nem létezőnek tekinti.
NO AMYGDALA, NO FEAR
Egy 2009-ben elvégzett kutatás talált is összefüggést a személyes zóna és a agyi funkciók között. A két amygdala az agy félelmi és vészjelző központja is. Azoknak a károsodása és emiatt a vészjelzésük hiánya esetén "veszélyes közelségbe" (az ábrán átlagosan 0,34 méterre) kerülhet két ember, ami "védtelenné" teheti őket egymás esetleges "támadásával szemben". A mondás szerint: NO AMYGDALA, NO FEAR (vagyis NINCS AMIGDALA, NINCS FÉLELEM). Az egészséges amygdalájú vizsgált személyek átlagosan 0,64 méteres távolságot tartottak kényelmesnek ("veszélytelennek"), amint azt az alábbi ábra szemlélteti.
Az autistára jellemző, hogy az intim zónájába kerülő eléggé közelálló személyeket gyakran semmibe veszi, nem létezőnek tekinti, mert olyan kényszerű zsúfoltságot érez, mintha egy liftben vagy buszban idegenekkel zsúfolódna kényszerűen össze.
Az idegenek erőszakos behatolása az intim vagy a személyes zónákba fiziológiai változásokat idézhet elő, amelynek hatására a szív gyorsabban ver, adrenalin ömlik a véráramba, vér préselődik az agyba és az izmokba, mert ősi ösztönök (atavisztikus reflexek) alapján az agyi veszélyközpont, vagyis a két amygdala indítására a szervezet fizikailag felkészül esetleges verekedésre vagy menekülésre, etológiai kifejezéssel: „fight or flight”, „harcolj vagy repülj el” kimenetelre.
Hall szerint a személyes zóna (46 – 122 cm) kézfogásnyi távolságot ölel fel az ismerősök és barátok között van. A megfigyelések szerint átlagosan ekkora távolságban állunk másoktól a koktél partikon, hivatalos és társas összejöveteleken, baráti találkozókon is.
Hall szerint a társadalmi zóna határa két karnyújtásnyi távolságban (1,22-3,6m) van. Jellemzője, hogy egy ember átlagosan ekkora távolságot tart a vele beszélő idegenektől, például a nála dolgozó vízvezeték szerelőtől, a postástól, környékbeli boltostól, munkába álló új alkalmazottól stb. A nyilvános zóna (3,6m – 7,6 m) kényelmes, minimális, optimális távolság egy nagyobb csoport, hallgatóság, közönség számára való előadáshoz egyetemi katedráról, színpadról, vagy egy kihangosítás nélküli szónoki emelvényről.
Az autista jellemzők egy része (például az idegenkedés) előnyös is lehetett a létért folytatott küzdelem során. Sok olyan fóbia van (például a mélységtől, a bezártságtól, a pókoktól, a rovaroktól stb. való félelem, iszonyodás), amely túlzott formában hátrányos, de kisebb mértékben előnyös is lehet a túlélés és a gének továbbadása szempontjából. Például a mélységiszony megóvhat a magaslati vakmerőség végzetes következményeitől, más esetben viszont korlátozza a mozgásteret és ronthatja a túlélés lehetőségeit.
A kicsiknél egyik kedves megnyilvánulása a 4-8 hetes korban megjelenő szociális mosoly, amely nagyon fontos az anyai kötődés megerősítése szempontjából. A baba ekkor még mindenkire mosolyoghat, később tesz majd csak különbséget a szülei és az idegenek között. Az idegenektől való félelem csak a 7–10. hónapban jelenik meg. A kicsinyeknek az anyai, szülői környezethez való ragaszkodása és az idegenkedésaz ismeretlenektől az állatvilágvilágban is széles körben fellelhető, mert jelentősen javítja a magukat megvédeni nem tudó kicsinyek túlélési, felnövési és a majdani szaporodási esélyeit (és ezzel a génjeik átörökítését).
Ennek az génekbe kódolt öröklött tulajdonságnak nagy szerepe van a túlélésben a faj fennmaradásában. A génekbe kódolt létfenntartási ösztön dönti el nagyrészt azt is, hogy az egyes állatfajták mikor milyen közelséget viselnek el. A felrepülési reflextávolság az ember közelében élő városi és kerti madaraknális jól megfigyelhető.
A „Ne állj szóba idegennel!” a kisgyermek számára adott ésszerű figyelmeztetés normális esetben is. Hiszen a társadalomban is vannak olyan ragadozók, mint például a pedofilek, a váltságdíjért gyermekrablók stb. Kislányok esetén ehhez jön még szexuális támadás veszélye – a fiúk és a férfiak részéről is, ha elborítja őket a nemi agressziót (f)okozó tesztoszteron.
Evolúciós szempontból tehát az autista idegenkedés tulajdonképpen egy ősi önvédelmi vadállati ösztön atavisztikus humán változata eltúlzott formában. Blikkfangosan szólva: a fizikai magzatburkot a születés után egy önvédelmi autista burok (övezet, övezetrendszer) váltja fel, amely azonban a gyermek fejlődése során egyre inkább tágul, tagolódik és célszerűsödik. Ilyen értelemben az emberi egyedfejlődés jellemzője, hogy mindenki idegenkedő autistának születikés továbbiakban dől el (főleg az örökölt génkombináció és idegrendszer alapján), hogy ki mikor és mennyire nő ki az autista idegenkedés tipikus jellemzőiből.
Az autista jelenségek oka és magyarázata sok esetben egy vagy több túlérzékenységvagy fóbia. A legtúlzóbb hasonló jelenség a téveszmés, mániás paranoia, amely a irracionális szorongás, félelem formájában és az üldözöttség érzésében nyilvánul meg.
A legfontosabb autista fóbiák közé tartozik a szociális fóbia, valamint a köszönéstől, a szemkontaktustól és a testi érintkezéstől való irtózás. Autizmusban szerepet játszhat a tudati rendszer (a központi idegrendszer) specifikus túlérzékenysége, amely több expozíció után az allergiához hasonlóan keletkezik.
A fóbia néha kényszerképzeteken (hamis tudaton) alapul, máskor tudat tiszta, de maga a félelem alapját képező veszély, kockázat irracionálisan felnagyított valamiféle hiperszenzitív folyamaterősítés által. Ebből a szempontból párhuzamba állíthatók a következők:
Allergia az immunrendszer specifikus túlérzékenysége
Ételundor az emésztőrendszer specifikus túlérzékenysége
Fóbia az idegrendszer specifikus túlérzékenysége
Autizmus a tudati rendszer specifikus túlérzékenysége
Az autista túlérzékenység keletkezése gyakran az allergia kialakulását utánozza abban a tekintetben, hogy itt is van egy vagy több előzetes expozíció (kitettség), amely leküzdése során túlhajtott ellenreakció lép fel és ellenséges beállítottság marad meg, sőt fokozódik is a jövőbeli ismétlések ellen.
A fóbia túlzott félelem, iszonyat, rémület olyan dologtól, amelyek mások számára közömbös vagy esetleg még élvezet is. Ilyen például a hullámvasút és az óriáskerék vagy a repülés, amely sokak számára élvezetes szórakozás, a mélységiszonnyal küzdőknek pedig rettegés. A fóbia nagy bátorsággal és különféle trükkökkel legyőzhető, de attól még nem válik jóvá, és a következőkben is kemény próbatétel marad. Más szavakkal: a fóbia indokolatlan viszolygás, undorodás, averzió, vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amelynek az indokolatlanságát az adott személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.
A latin aversio(elfordulás) kifejezésből eredő averzió szó köznapi értelme lényegében megegyezik a fóbia szó jelentésével, mivel mindkettő az irtózás, undor, ellenszenv, idegenkedés, viszolygás, iszony, berzenkedés, ellenséges érzület kifejezője.
Szociális fóbiák – a beteg bénító félelmet érez a rokoni, társasági összejövetelek miatt, és egyáltalán minden olyan helyzetben, ahol társaságban kell lennie
Speciális fóbiák – amikor a beteg valami meghatározható dologtól fél,például a zárt terektől, kígyótól, macskától stb.
Rengeteg más fóbia is van, egy teljes lista több ezer szóra terjedne. A fóbiák egészen különböző területeken jelentkezhetnek az alábbiak szerint:
Pszichiátriábana fóbia irracionális félelem, rettegés valamitől.
Orvostudománybanfóbia a hiperszenzitivitás például a zajra és a fényre.
Kémiábana fóbia a kémiai averzió (például íz-averzió), amely a vonzás ellentéte.
Biológiábanfóbiának tekintik a mikroorganizmusok averzióját, például a környezeti hatásokra, körülményekre.
Szociofóbia — emberek, társaság iránti félelem, ellenszenv. Más megnevezésekkel: általános társas fóbia (generalized social phobia, GSP), elkerülő személyiségzavar (avoidant personality disorder, APD).
Antropofóbia — emberfóbia, emberkerülő mizantrópia, az emberi társaságtól való rettegés, a szociális fóbia egy fajtája.
Agorafóbia — nagyobb tértől, utcáktól való félelem.
Glosszofóbia — rettegés attól, ha nyilvánosan beszélni kell.
Haptefóbia — megérintéstől való félelem.
Klausztrofóbia — bezártságtól való rettegés.
Autofóbia — magánytól való félelem.
Agorafóbia — térrémület = félelem a nyílt tértől, szabadtér iszony, tériszony.
Mélységiszony — bathophobia (bathometer = tengermélység mérő).
Magaslatfélelem — akrofóbia, altofóbia, mélységiszony, tériszony.
Aerofóbia — beteges légiszony, repüléstől való félelem.
A saját tériszony (akrofóbia) magyarázó példája
Én nagyon megértem az értelmetlen fóbiás rettegést, amitől én is szenvedek az akrofóbia formájában. Az előző lakásunk 2. emeleti erkélyére is a félelemtől borzadva mentem ki. Nevetséges, de a mostani lakásunk magasföldszinti a teraszáról is félve nézek le a számomra szédítő mélységbe.
Újabban már a TV nézésemet is zavarja. Nem csak az űrhajós perspektívákat nem tudom nézni, de azt sem amikor a Hír TV szüneteiben a föld forgását mutatják. Fizikus (kandidátus) létemre az a bolond fóbia gyötör, hogy onnan kieshetek a Világűrbe, az üres Térbe, amitől rettegek. Ilyen látványra mintha áramütés járná át a testem a fejem búbjától a sarkamig. Azonnal abba kell hagynom a nézést, mielőtt elszédülök e halálfélelemmel párosuló érzéstől.
Az akrofóbia (más neveken: tériszony, mélységiszony, magaslati félelem) a görög akra szóból származik, és sziklát, vagy csúcsot jelent. Az akrofóbiás iszony akkor hatja át az ezzel küszködő embert, ha a magasból (sziklacsúcsról, toronyból, emeletről, hídról) lenéz és szembesül a „szédítő” mélységgel. A szakirodalom szerint az akrofóbia tünetei közé tartozik a szívdobogás, szédülés, izzadás, mellkasi fájdalom, az ún. „lehúz a mélység“ érzete, amely a rosszullétig fokozódhat. hátterében levő tértudat egyébként egy veszélyre figyelmeztető hasznos, sőt életmentő jelzés, amely normális esetben segíti az életben maradást, eltúlzott formájában azonban sok kellemetlenséget okoz.
A térérzés során a szervezetet a belső fülben elhelyezkedő fő egyensúlyi szervünk, a vesztibulum tartja egyensúlyban. Az egyensúlyérzet a vesztibulum, a szem, a középagy és a kisagy, valamint a mélyérzés bonyolult együttműködésén alapul. Ha az optikai érzékelés és a vesztibulum nincs összhangban, akkor zavarok jelentkeznek, amelyek közé tartozhat a tériszony is. A zavar gyakran olyan jelentéktelen, hogy normális körülmények között nem is érzékelhető.
A tériszonyt állítólag gyógyszerrel és pszichoterápiával is gyógyítható, de alkalmasint le lehet győzni egyszerűbben is, azzal, hogy a fejünket természetesen, nyugodtan tartjuk és a szemünkkel keresünk valamilyen közeli tárgyat és tekintetünket arra fixáljuk. Fontos, hogy ne nézzünk mereven, mintegy megbabonázva, a mélységbe. A kritikus távolságot szükség esetén mászva vagy kúszva tegyük meg. Ne nézzünk hosszan a mozgó felületeket, például hanyatt fekve a felhőket, a hídról lenézve a folyó vizet stb.
A magasságtól való rettegés tréninggel és bátor elhatározással is csökkenthető. Nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki legyőzi a félelmét! Huszonéves koromban én is hozzászoktattam magam a (3 métermagas) trambulinról való leugráshoz. Később nemzetközi tanulmányutak és konferenciák kapcsán több ezer kilométeres repülőutakat is vállaltam! A saját tapasztalatom szerint, nagy bátorsággal és erőfeszítéssel alkalmanként legyőzhető a fóbia, de nem igazán múlik el. A tériszonyommal kapcsolatban látom, hogy nekem még most is sok minden iszonyat, ami másoknak élvezet.
Mindezek alapján nagyon megértem és átérzem az autisták kontaktusfóbiáját. Azt is, hogy hasonlóan erős fóbiás élmények alapján kerülhetik a szemkontaktust. Nem mernek szembenézni az általuk fóbiásan érzett veszéllyel. Ezért csinálnak úgy is, mintha nem hallanák a megszólítást.
Az autizmushoz való nagy hasonlósága miatt érdekes itt a leggyakrabban a serdülőkorban kialakuló szociális fóbia (más néven szociális szorongásos zavar). Ez egy olyan pszichiátriai betegség, amely során a páciens tartós és irracionális félelmet, szorongást érez társas helyzetekben vagy nyilvános szereplés alatt.A szociális fóbiában szenvedő egyén az emberek között nagyon bizonytalannak érzi magát, retteg attól, hogy kínos helyzetbe fog kerülni. Úgy érzi, hogy mindenki őt figyeli, és minden reakciója jól észrevehető.
Az illető a fantáziájában eltorzítja az egész helyzetet, és jellemzően úgy gondolja, csakis ő kerülhet ilyen kínos szituációba, és ezeket a gyötrelmeket egyedül ő éli át. Mindennapjai pszichésen kimerítik, főleg ha emberek között kell lennie. Irtózik a nyilvános beszédtől, a szerepléstől, mások megszólításától, a másokkal való beszélgetéstől. A már komolyabb társas fóbiát az egészséges viszolygásoktól a mérték különbözteti meg, vagyis az, hogy az egyén mennyire gondolja valótlanul túlzónak a helyzetek kínosságát.
A szociális fóbiában szenvedő egyénben a fóbia annál jobban erősödhet, minél több kudarcos élmény éri a társas expozíciók során. A bihaviorizmus szerint ez a káros kondicionálás folyamata. Ezt azonban meg is fordítja a társasági sikerélmények sorozata. A kognitív viselkedésterápia félelemkioltás módszere egyre erősödő expozíciót alkalmaz a félelemleküzdési sikerélményének a fenntartása mellett. Ez a deszenzitizáció (elérzéktelenítés) fokozatosan lépésről lépésre hozzászoktatja a klienst az egyébként egyre nagyobb szorongást keltő szituációkhoz. A számára megoldható (ezáltal sikerélményhez vezető), de egyre nehezebb feladatokat oldatnak meg vele mindaddig, amíg végül a szorongást keltő ingert vagy helyzetet képes lesz nagyobb félelem nélkül elviselni. A szisztematikus megerősítés céljából a kívánatos viselkedést jutalmazzák, a nem kívánatos viselkedést pedig figyelmen kívül hagyják. Ez hasonló, mint az allergia megelőzése immunizálással, vagy a gyógyítása a deszenzibilizálás (érzékenység letörése) révén, amelynél szintén támaszkodnak a többszörös és kedvező kimenetelű expozícióra (nagy hígítású oltásra) a túlérzékenység csökkentése céljából.
Egy hasonlattal élve, a haditechnika ismert fogalma a repülőgépekben levő barát–ellenség felismerő rendszer, amelynek nagy szerepe van abban hogy a saját zónába behatoló ellenséges repülőket felismerjék, ha kell, kilőjék, és a baráti repülőgépeket irányítással segítsék.
Az autistáknál rendellenesen működik ez a barát–ellenség felismerő rendszer, mert még a jó ismerősök vagy nem távoli rokonok (például a ritkábban látott nagyszülők vagy unokatestvérek) közeledését is az intim/személyes zónába történő idegen behatolásnak tekintik.
A kölcsönösséget igénylő személyes kontaktus kezdeményezése és fenntartása az autista számára általában nehéz és ellenszenves dolog. Különösen nehezére esik a köszönés.
Az autista gyermeknek általában kellemetlen már maga a találkozás is, mert az változás, amit pedig az autisták többsége nem szeret, főleg akkor nem, ha az a személyes vagy intim zónájába való behatolást is jelenti. A találkozáskor gyakran elhangzik a „Köszönj szépen!”harsány felhívás is. Nyomasztónak találja, hogy a találkozás és köszönés egyidejűleg igényel beszédkontaktust, szemkontaktust, rokoni körben pedig még testi kontaktust is (puszi vagy simogatás formájában). Az elköszönés sokkal könnyebb. A vidám elviharzást és a visszaintegetést felszabadult öröm is kísérheti.
Az autista gyermeknek a folyamatos társalgás is nehéz, mivel az egyaránt igényel beszédet, beszédértést, szemkontaktust, arcjátékot, bájolgást és többféle más testbeszédet is. Az előadás, a közszereplés, a közönség előtt való tánc, versmondás, színjátszás, zenélés, éneklés jobban mehet, mert nem igényel kölcsönösséget és olyan nagy közelséget, mint a személyes térben történő társalgás, mivel a közönség általában fizikailag is távolabb eső nyilvános térben helyezkedik el.
A szemkontaktus zavara az autizmus legtipikusabb jellemzője. John Elder Robison amerikai autista (pontosabban Asperger szindrómás író) ezért is szentelte a „Look me in the eye” című könyvének a címlapját e jelenség illusztrálására. A könyvet Kossuth Kiadó magyarul is megjelentette „Nézz a szemembe - Életem Asperger szindrómával” címmel, amint azt a 3. ábra mutatja Robison fényképeivel és egy másik (be different című) könyv címlapjával együtt.
John Elder Robison negyvenéves volt, amikor diagnosztizálták nála az Asperger-szindrómát. A könyve szerint már kicsi kora óta vágyott az emberek társaságára. A szemkontaktust azonban kerülte. A különc szokásai miatt a kamaszkorára már mindenki antiszociális csodabogárnak könyvelte el. A fiatal Robison a legendás KISS együttes gitárosa volt, mostanra azonban már komoly családapa, több könyv szerzője, valamit európai autók javításával és átépítésével foglalkozó vállalkozó és munkaadó.
A szemkontaktust még tiltották is a történelemben. Még ma is tiltják egyes kultúrákban. Voltak országok és időszakok, amikor a közkatona nem nézhetett a magas katonai feljebbvalók, királyok, császárok stb. szemébe. Szemlesütve kellett hallgatni a beszédüket vagy szidalmaikat. A vakmerő szembenézést tiszteletlenségnek, ellenszegülésnek tekintették (és lefejezéssel büntették) volna. Még most is van olyan (muszlim) kultúra, amely előírásai szerint egy fiatal leány nem nézhet egy felnőtt férfi szemébe. Egyébként a ragadozó vadállatokat, a csaholó kutyákat is zavarja a szembenézés. Talán innen származik az a mondás, hogy a bátor farkasszemet mer nézni a veszéllyel.
A szemkontaktust elvárják sok szituációban, mert az őszinteség jelének tartják. „Mond a szemembe!” hangzik él például a kétkedő felszólítása. Gyakran a bírósági tárgyaláson is szembesítéssel próbálják kideríteni az igazságot.
A varázslatos mosoly és a szemjáték az élet egyik gyönyörűsége az arcjátékkal együtt. Az autisták sokat veszítenek ennek az örömszerzési forrásnak a rendellenessége miatt.
A nők különösen szeretnek és tudnak hódítani a szemjátékkal. A szem (és a száj) kiemelésére kifestést is alkalmaznak. Szeretnek a társalgáskor a partner szemébe nézni. Többnyire sértőnek is érzik, ha valaki kerüli velük a szemkontaktust beszélgetés, bájcsevegés közben.
Ha ki akar kezdeni egy nővel, akkor a férfi merev nézéssel (fixírozással, netán kacsintással) hívja fel magára a nő figyelmét, amit ő viszontnézéssel fogadhat. A szép nők azonban gyakran szenvednek is a férfiak tolakodó pillantásától, vetkőztető stírolásától. Van olyan ország (pl. USA) ahol egy nő szexuális zaklatásért feljelentheti azt, aki őt például a metróban tolakodóan fixírozza.
Kommunikációként a tekintet egyes állatoknál is megfigyelhető. A tekinteten át történő kommunikáció többnyire öntudatlan. A tekintetnek szabályozó szerepe is lehet, mert a másikat befolyásoló többnyire öntudatlan jelzéseket is tartalmazhat. A tekintet irányának és tartalmának mindig jelzés értéke van. A tekintet arról informál, hogy a másik mit észlel, mit vesz észre. Ez megkönnyíti tekintet észlelőjének a helyzet felismerését és kezelését.
Szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre. A szembenézéssel, fürkésző tekintettel ki lehet valakit ismerni, mert „belé látunk”. A kínaiak szerint az emberi lélek a fejben lakozik, így nem illik hosszan a másik ember szemébe nézni (a szemén keresztül a lelkébe, az érzelmeibe kukucskálni, kukkolni).
E területen is rosszul jár az autista, mert hiába néz a beszélgetőpartnere szemébe, nem tud eléggé olvasni abban, „nem lát a lelkébe”. Ha feltételezi, hogy a másik a szemén keresztül belélát (a lelkébe lát), akkor ez az aszimmetria kiszolgáltatottsági érzést, bizonytalanságot és félelmet szül benne, ami miatt azután kerüli is a szemkontaktust.
A szemkontaktust ki lehet kerülni félrenézéssel, szemlesütéssel, elfordulással. A beszédhangot nem vagy alig, ha a továbbállás nem lehetséges. A kontaktus elkerülése céljából az autista kénytelen úgy tenni, mintha nem hallaná, hogy megszólították. Ez ugyan nagyon sértő is lehet az őt megszólító számára, de a beszédkontaktustól rettegő autistának a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy ezzel törődjön.
A beszédhez mintegy kétszáz izom összehangolt mozgása szükséges. A renyheszájúságvagy más néven a lusta szájú ember nem használja valamennyi száj körüli izomzatát, és ez a beszéde megértését korlátozza. A rossz szájmozgású gyermek képtelen vagy alig képes az érthető kommunikációra, ami a társas kapcsolatára is kihat.
Egyébként a beszéd sokkal több is lehet, mint értelmes szavak és mondatok elhangzása. A rádióban elhangzó hangjáték információs töltete jóval nagyobb, mint az írásé, amelynél újabban (az interneten) hangulatjeleket is használnak. Az úgynevezett paralingvisztikai (azaz a nyelven túli) tényezők, például hangnem, hanghordozás, hanglejtés, hangsúly, hangszín és hangerő, amelyek tükrözik a beszélő nemét, korát, karakterét, természetét, illetve a használt dialektust. Az artikulációt, a beszéd ritmusát és gyorsaságát érzékelve, a partner információkat kap a beszélő kulturális háttéréről, a lelki állapotáról, magabiztosságáról, esetleg az elszántságáról, a félelméről, az izgatottságáról stb.
Az arcjáték, a mimika a társalgás fontos kiegészítője. Összesen hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és az érdeklődés. Az arc mimikai szempontból legfontosabb fő vonalait és pontjait használják fel az érzelem kifejezésére. Ezek a szem pontjai, a szemöldök és a száj vonalai. A grimaszképesség, azon belül a nevetés az ember ősi genetikai öröksége. Az emberi mosoly és a nevetés biológiai megfelelőjeként, a csendes félelemgrimasz és a valamilyen hanggal kísért játékarc minden főemlősnél megtalálható.
A mimika ösztönösen működik. A különböző kultúrákban az érzelmek ugyanúgy jelennek meg az arcon. A baba már közvetlenül születése után képes imitációra, tökéletesen utánozza egy felnőtt arcjátékát, az ajakkerekítést, a nyelv kiöltését. A mosoly, sírás, nevetés és düh kifejezései öröklött mozgásmintázatokhoz tartoznak. Még a vakon születettek arcjátéka sem különbözik az épekétől. Rajtuk is úgy megjelennek a mosoly és a nevetés mintázatai, mint az egészséges gyermekeken. Az autista gyermek gyakran beszédhibás. Mivel az artikulációja sem elég jó, még kevésbé képes a hangjáték (hanghordozás, hangsúlyozás, hanglejtés stb.) finomságainak a beszédben történő felhasználására. Talán nem is érzékeli és érti ezeket magasabb rendű tudatműködést igénylő dolgokat, amelyek számára inkább jelentenek értelmetlen „komplikációkat”, mint kiegészítő információkat. Pedig a kisgyermekek számára a beszédhez csatlakozó metakommunikáció érzékelése a talán még a mondatok tartalmának a megértésénél fontosabb volna.
A beszédkontaktus kikerülésének érthető autista oka lehet az, hogy a beszéddel kapcsolatos múltbeli kudarcélmények hatására túlérzékennyé (allergiássá) vált. A társas fóbiánál már volt arról szó, hogy a kontaktusfóbia annál jobban erősödhet, minél több kudarcos élmény éri az illetőt az expozíciók során.
Az intim zónájukat az idegen behatolástól aggódva védő autisták nem szeretik, ha mások megérintik őt, és nem szeret másokat ő sem megérinteni. Az érintésfóbia szakirodalmi neve a haptefóbia vagy tixofóbia a görög eredetű haphe = thixis = érintés szavak alapján. Az angol elnevezés haphephobia vagy thixo-phobia (de előtagként használják az aphe, hapho, hapno, hapto szavakat is).
Már volt arról szó, hogy az ember természetesen védi az intim, a személyes zónáját a betolakodóktól, az autistáknál azonban ez a védelem rendellenesen intenzív, mivel őket másoknál sokkal jobban bántja a zónahatár általuk vélt megsértése akkor is, ha azt viszonylag közeli ismerősök vagy rokonok (nagyszülők, unokatestvérek stb.) „követik” el.
A háziállatok egy része kedveli a simogatást. Az érintéssel szembeni averzió azonban ősi vadállati ösztön az egyed és a faj fennmaradása érdekében ragadozó vadállatok teli ellenséges környezetben. A magatehetetlen kicsi állatok azonban még jól tűrik a simogatást. Ezt használják ki a gyerekek számára simogatási napot hirdető állatkertek, amikor a kicsi vadállatokat a gyerekek örömmel simogathatják.
Érdekes, hogy a növény között is található példa az érintésfóbiára. A leghíresebb ilyen példa a mimóza nemzetség, amelynek közel 500 képviselője főleg Dél-Amerikában honos, de mint botanikai érdekességek már szinte minden trópuson fellelhetők. A legismertebb képviselője e növényeknek a mimosa pudica, amely akár másodperc ötöd része alatt képes összecsukni levélkéit, illetve 5-15 perc múlva kinyitni. Rendkívül érdekes látvány, ahogy a kis leveleket megérintve először a levelek csukódnak össze, majd újabb érintésre az egész levélnyél lehajlik.
6. ábra: Mimóza az érintésfóbiás növény példája
Az autista kellemetlen, idegesítő vagy egyenesen visszataszító tapizásnak érzékelheti azt, ami az egészséges kisgyermeknek örömet okoz. Az autisták a fóbiájuk miatt ezen a téren is egy örömszerzési forrást veszítenek el, hiszen az odabújás, érintés és ölelés, valamint köszönéskor a kézfogás, puszi, simogatás az élet gyönyörűsége (a szembeszéd, a szemjáték az arcjátékkal mellett).
Beszélni csak az emberek tudnak, de kommunikálni a csoportban élő állatok (hangyák, méhek, emlősök) is speciális képességeik, igényeik és motivációik szerint. A beszéd mellett az ember is felhasználja azokat a beszéd kialakulása előtti ős időkből örökölt nem verbális kommunikációs eszközöket. Az emberek közötti nem szavakba öntött, nem élőszóbeli ösztönös vagy tudatos közlés és annak az érzékelése szaknyelvi megnevezéssel: testbeszéd, szélesebb értelemben pedig metakommunikáció vagy metanyelv. A görög eredetű meta előtag jelentése a valamin túl, kívül, felül mögött levő. Itt inkább a beszédet kísérő kiegészítő kommunikációt jelenti. A testbeszéd hangulati, érzelmi és akarati töltete kiegészíti, színezi, megerősíti vagy cáfolja az élőszóban elhangzottak tartalmát
Az autizmus jellemzői közé tartozik a túl konkrét, rugalmatlan és merev gondolkodás, valamint az intuíció, a képzelőerő az empátia és általában az alkotó fantázia gyengesége, sérülése. Ezek miatt az autista nem vagy nehezen érzékeli a testbeszéd metakommunikációs, hangulati, érzelmi és akarati töltetét és partnere hozzá való viszonyulását (a vele kapcsolatos tudatállapotát). Mindez bizonytalanságot, félelmet, visszahúzódást és bezárkózást válthat ki belőle.
A testbeszéd egy része nem tanult, hanem örökölt elsődleges reflexmozdulat vagy más olyan ösztönös cselekvés, amely automatikusan jelenik meg az egyes érzelmi állapotok, gondolatok és érzések hatására. A születés után azonnal megjelenő „metakommunikáció” a sírás és a szopó reflex, később pedig a szociális mosoly, a gügyögés és egyebek.
A metanyelv más része beidegződés, amely tanulható a megfigyelés és tapasztalat révén, illetve a gyakorlás, szoktatás, szakszóval kondicionálás során. Ezek úgy alakulnak ki, mint a pingpong vagy más sportágak gyakorlása közben szerzett feltételes reflexek, amelyre leghíresebb példa a Pavlov kutyájának a nyálcsorgása az étkezést jelző csengetés felhangzására.
A gesztus, testmozgás és testtartás a nonverbális metakommunikáció fontos elemei. A némafilm, pantomim, balett, táncjáték főleg szituációs elemekkel, testbeszéddel és némi kísérőzenével operált. A mozgásos kommunikáció közé tartozik a gesztikuláció, a testtartás, térközszabályozás. A kinezika a kifejező erejű testmozdulatok vizsgálatának tudománya, magában foglalja a mimika és a gesztusmozgások, valamint a testtartások jelenségeit és még sok más finom megnyilvánulást. A mindennapi életben kinezikus mozgások értelmezése öntudatlan, spontán, de fontos része a nonverbális kommunikációs viselkedésnek. A test vagy különböző részeinek mozgatása sokszor konkrét jelentést hordoznak, de az értelmezés kultúrafüggő lehet, ami miatt félreértelmezhető a különféle kultúrák közötti érintkezések során.
A gesztusok közé a fej, kezek és a karokmozgását soroljuk. E testrészek a közvetlen kommunikációban általában mozgásban vannak. E mozgásoknak jelentésük van, egy részük tudatos, másik felük öntudatlan. A gesztusok szabályozó funkciót is betölthetnek, a kommunikáció folytatását, gyorsítását, megszakítását, magyarázatát kérve. A gesztusok nagyon sok zavarjelet közvetítenek, például a feszültség jelét.
Különböző szociális viszonylatokban, szerephelyzetekben meghatározó testtartás kívánatos. Néha öntudatlanul is átvesszük egymás testtartását. A proxemia elemzi, hogy a testi állapot mellett lelki tulajdonságokra is utalhat az egyenes (peckes) állás, valamint az alázatosan görnyedt hajlás, továbbá a délceg katonás vagy a kevély tartózkodó tartás stb.
A bemutatkozás, üdvözlés, társalgás, búcsúzkodás időtartamai mellett fontos metakommunikációs töltete lehet annak is, hogy ki mikor és mennyi ideig hallgat vagy beszél, amely a kronémika kutatási területe, amely általában is vizsgálja a kommunikáció időfolyamatait és szakaszoltságát.
Ahogy a szólás mondja: hallgatni tudni kell, amikor „hallgatni arany”. A csönd lehet „jelentőségteljes”, „sokértelmű”, mert lehet az elutasítás, de a meg nem értés jele is. Sokszor az elhallgatás, a ki nem mondott szó, mondat tolmácsolja leginkább mondandót. A „tüntető hallgatás” olykor az ellenvélemény kifejezésére is szolgálhat. Nemcsak hallgatni kell tudni, de érezni kell a partnerünk testbeszédéből, hogy mikor kell megszólalni. A „kínos csönd” ugyanis nemcsak kellemetlen, de kommunikációs célt is tönkreteheti.
A kisgyermekek számára a beszédhez csatlakozó metakommunikáció érzékelése a talán még a mondatok tartalmának a megértésénél fontosabb. Az autista gyermekek helyzete hátrányos ebből a szempontból is, mivel gyenge képzelőerejük miatt az elvont fogalmakat általában nem vagy alig értik. Hajlamosak ugyanis arra, hogy hallott dolgokat teljesen konkrétan vegyék, szó szerint értelmezzék.
Az autisták azonban általában nem embergyűlölők, hanem vágynak a társaságra az emberi kontaktusra és kommunikációra. A kommunikációs vágyakozásuk teljesülését az olyan póttevékenységek segítik, amelyek kudarcélmény okozása helyett sikerélményt hozhatnak. Ilyen alternatív kommunikációs cselekvés lehet az önkifejező rajzolás, festés, tánc, később pedig a könyvírás és az internetes csevej, levelezés.
Autista érdekvédelmi és szakmai szervezetek, mozgalmi és eseményei
A világban az autista szülői érdekvédelmi mozgalmak és a szakmai szervezetek százai küzdenek az autisták jogaiért, gyógyításáért és a jobb életminőségéért.
Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) és az Autism Europe (AE)
A hazai autisták érdekvédelme is elég fejlett. Az ernyőszervezetük az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ), amelyet szülők alapítottak 1988-ban Autisták Érdekvédelmi Egyesülete néven. A most már 1600 egyéni tagot számláló AOSZ kapcsolatban van az Autism Europe aisbl nemzetközi szövetséggel. (A francia aisbl rövidítés kiírva: association internationale sans but lucratif; magyarul: non profit jellegű nemzetközi szövetség).
7. ábra: Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) és az Autism Europe (AE) logói
Az AOSZ jelenlegi 83 hazai tagszervezete közé tartoznak az alábbiak is:
Autista Gyermekekért Egyesület
Autista Gyermekeink Mosolyáért Közhasznú Alapítvány
Autista Gyermekek Oktatási Alapítványa
Autista Segítő Központ (ASK)
Autista Sérültekért Zalában Alapítvány
Autisták Heves Megyei Egyesülete
AUT-PONT Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány
Autisztikus Gyermekekért Baranyában Alapítvány
Autisztikus Gyermekek Szüleinek Egyesülete
Esőemberek Szüleinek Dunaújvárosi Egyesülete
Esőemberke Alapítvány a Vas megyei Autistákért
"Esőmanók" Tolna megyei Autista Gyermekekért Közhasznú Egyesület
Szabolcsi Esőemberekért Alapítvány
Szivárvány Autizmus Egyesület
Nemzetközi Cseperedő Alapítvány
AURA Autistákat Támogató Közhasznú Egyesület
BEN - Autista és Autisztikus Gyermekekért Egyesület
Álomvilág Közhasznú Alapítvány az Autista Gyermekekért
Több szervezet nevében szerepel az Esőember című filmre való utalás, amely egy amerikai Oscar-díjas filmdráma címe. A film ihletője egy élő személy: az autisztikus tünetektől szenvedő, de ugyanakkor a szavantok zsenialitását is mutató Kim Peek, aki zseniális fejszámoló, gyorsolvasó.
8. ábra: A filmet ihlető Kim Peek és a Rain Man(Esőember, 1988) című film
egyik jelenete egy autista mozgalmi jelmondattal.
Az AOSZ 2010-re fejezte be az Országos Autizmus Kutatást, mely 700 család bevonásával tárta fel az érintett családok élethelyzetét. A kutatásból két kiadvány is született: az Autizmus-Tény-Képek és a Láthatatlanok. Az AOSZ kiadásában jelenik meg negyedévente az Esőember folyóirat, amelynek a neve szintén az Esőember című filmre utal.
9. ábra: AOSZ kiadványok
A kormány is segíti az autistákért dolgozókat: a közelmúltban írtak ki autista farmok és bentlakásos intézmények számára körülbelül 90 millió forintos pályázatot a működésük támogatására. Két másik pályázat is megjelent. A 800 millió forintos keretű pályázat az autizmussal összefüggő kérdések megoldását és az autistákat segítő szolgáltatások elérésének megkönnyítését célozza meg Az 1,2 milliárd forintos keret pedig az autista farmok és intézmények eszközbeszerzését hivatott támogatni.
A háromévente megrendezett kongresszus mostani magyar szervezője az Autisták Országos Szövetsége. Az AOSZ az elnöke, Kővári Edit szerint a mintegy 70 országból több mint ezer résztvevő regisztrált a szeptember 25-28 között tartandó kongresszusra, amely a világ szakmai elitjét is összehozza és lehetővé teszi a pszichológusok, pszichiáterek, gyerekorvosok közötti eszmecserén kívül a társadalom figyelmének felkeltését is. A rendezvény fővédnöke Áder János köztársasági elnök, a megnyitót pedig ő királyi Fensége Marie, a dán hercegnő tartja.
10. ábra: A 10. Nemzetközi Autizmus Kongresszus logói
Szilvásy Zsuzsanna az Autism-Europe (AE) elnöke szerint a kongresszus több szempontból is jubileumi. Ez a tizedik ilyen nagy európai összejövetel és egyben 2013-ban ezzel a rendezvénnyel ünnepli az Autism-Europe megalapításának 30. évfordulóját is.
Azért is más ez a rendezvény, mint az eddigiek, mert soha nem nyerte még el közép- vagy kelet-európai ország a rendezés jogát.
A Google kereső által nyújtott csodálatosan egyszerű és nagyszerű lehetőségek miatt, manapság már nincs olyan nagy jelentősége a kapcsolódó irodalom felsorolásának, mint régen volt. Némi kényelmet azonban mégis nyújthat egy ilyen felsorolás. Ez a kis összeállítás arról is képet nyújt, hogy az elemzés írója milyen irányokban tájékozódott és milyen szintű anyagokra támaszkodott a bejegyzés megírása alkalmával.
